Személyes rész és művek listája

Üdv, irodalombarát!

Számtalan álnéven működöm, ide talán legjobban az Egyre Márki illik - ezen köszöntlek szerény "tollaboratóriumomban". 

1982-ben születtem Miskolcon,  Budapesten diplomáztam a Magyar Képzőművészeti Egyetemen... (további CV-adatokért, képes / képzőművészeti portfólióért kattints: egyremarki.blogspot.com) 1998 óta foglalkozom az írással, 2008 óta intenzíven, bár voltak hullámvölgyek. 2019-ig azonban nem törekedtem publikálásra, és mint észrevettem, nem volt rossz terv. Számtalan esetben botlom olyanba, hogy azok, akik huszonegy-két évesen publikálni kezdtek, élettapasztalat, lélek és mélység nélkül, már szégyellik azokat mire 40 évesek lesznek - de már késő, ki van nyomtatva, több helyre elkerülve javíthatatlanok. 

Régi írásaim mind átjavítottam új felfogással, így ki merem jelenteni: amit csinálok, elég jó már. Igen, hazárdjáték volt, oltári húzás: rááldoztam a fiatalságomat! 

Eddig az alábbi folyóiratok publikáltak többször: Magyar Műhely, Ezredvég (grafikát az Alföld, fotót a Kalligram)

Elérhetőségem:

facebook: Egyre Márki

Az új ímélcímem csak ügyfeleknek adom ki.

20 / 48-07-358 - Egyre Márki!

Témakörök, stílusok, amikkel foglalkoztam 2008-ig:

Szabadverseket 2000-2007-ig írtam, 235-öt hagytam meg feljavítva 2000 db-ból, majd 2020-ban újrakezdtem, azóta nagyjából 100 db született. Mikről szóltak? Kiábrándultságomról, társadalmi visszásságokról, ironikus, lendületes hangnemben. Csalódottságról és lényegében bármi megkérdőjelezéséről. 

Prózában eleinte visszafogottság jellemzett, de 2008-tól kezdődően olyan fékevesztett, radikálisan mindenkitől eltérő, szikáran dühödt és/vagy drámai hangokat kezdtem megütni, melyek még engem is megleptek - meglepett, milyen jól érezhetem magam az alkotástól. Odáig jutottam, hogy már azt is pozitívumnak könyveltem el, hogy néha megviselt a megírásuk! Ez a hajszolása a mások elé kerülésnek, hogy pionírabb mint bárki, azaz MINDENKIT MEGELŐZŐ legyek, a legnagyobb lelki válságokból is képes volt kihúzni. Pedig az élet nem kímélt, mégse lettem önpusztító, mint a környzetem, de elveimhez való ragaszkodásom leredukálta a baráti körömet a valódi barátokra, akiket egy kezemen meg tudok számolni.

Először is, és mindenekfelett: mereven elutasítom a realizmust, a neorealizmust, a varázslat hiányát, a katarzis hiányát, a semmitmondást, ami manapság eluralta a magyar felfutott irodalmat. Az énközpontú írások, amiktől hemzsegnek a könyvesboltok, az önteltség jogosságának illúzióit építik, valamint a részletkérdéseken hosszasan, eufemisztikusan és "nagyontudományosan" rágódó, egyébként érdektelen témákon csámcsognak, és nem vezetnek sehová. Nem kívánok részt venni ebben a felfuvalkodott, értéktaposó, grafomán ürességben, ahol divat az önsajnáltatás és a mély tartalmatlanság (vagy olyan tartalom, ami csak a szerzőnek jelent valamit), és ahol a legnagyobb dicsőség az indulat hiánya, és az álszent hazugság, amellyel szentimentálisnak állítja be a banalitást. Papírpazarlásnak tartom a mostani folyóiratok, könyvek nagy részét, a sokadik újrakiadásoktól pedig rosszul vagyok. Semmilyen könyvet nem olvasok el, ami nem fog meg az első 2-3 oldal után, mert ami száraz valósággal kezdődik, az végig unalmasan valósághű lesz, és az irodalomnak nem ez a célja, hanem pont, hogy kirángasson ebből. Rám tehát inkább a mágikus realizmus sajátos újraértelmezése jellemző.

Soha, de soha nem foglalkozom aktuálpolitikával, vagy vallással: úgy gondolom, ezek megmételyezik a műveket, megmérgezik, és silányítják. Az írás, a festés, a grafika, a fotózás és videózás, filmkészítés, valamint a puszta életvitel, de főleg a művek átadásának gesztusa és maga a művem egyetemes problémákkal foglalkozik (ahogyan Huszárik is tette), felülemelkedik a társadalom kicsinyességén, kisszerűségén, érdekpolitikáján! Elképzelhetetlen, hogy pártok vagy vallási nézetek vitájáig süllyedjek, hogy egyik vagy másik oldalt nyíltan vagy akár bújtatva propagáljak!

Az alábbiakban felsorolom említésre méltó munkáim. Némelyikből részletek láthatók a többi bejegyzésben:

Kezdeti művek 2008-ig (a teljesség igénye nélkül):

- Feltűnés (novella, melyben a főhős lehetőséget kap a lány képében hozzá becsengető Haláltól, hogy öngyilkos barátait feltámassza, ha vele tart a túlvilág irodájába) (37840 karakter)

- Agnosztika (valláskritika) (24900 karakter)

- Nihilmester (novella, melyben a főhős elhatározza, hogy ha 365 napon belül nem találja meg élete értelmét, hát véget vet neki) (24670 karakter)

- Vízcseppek (novella, melyben egy magányos és kiközösített lány kifogy a béketűréséből, és megöli magát, de helyette világítani kezd, és aki ránéz, megtisztul) (32730 karakter)

2008-tól (szintén válogatás):

- LFZO (történet, melyben egy, Földön járó univerzumépítő természetfeletti lény elhatározza, hogy elpusztítja a világegyetemet, és a Földdel kezdi. A történet annyira gyomorforgató bizonyos helyeken, hogy akkori kedvesem nem volt hajlandó végigolvasni (akaratán kívül adta nekem ezzel a legnagyobb bókot, amit valaha kaptam). Az első írásom, amely minden addigitól és utánajövőtől is különbözött, mert itt konkrétan követhető nyomon a személyiségem átalakulása, lecsiszolódása a szabadságérzet kinyílásával. Fokozatosan, egyre erősebben érzékelhető ugyanis a levetése minden gátlásnak és rámerőszakolt féknek, a vélt vagy valós elvárásoktól való megszabadulásnak. Filozófiájának egyik fő eleme a blaszfémia.)

- "Szürke könyv/Ezeket?!" (egyetlen művem az életben, melynek nincs címe, szándékosan. Egyetlen hatalmas gondolatfolyam, csapongva a szélsőségek, jogos és jogtalan indulatok, elkeseredett kifakadások közt. Némiképpen fejezetekre van osztva, de ez nem folytatólagos, mert nem történet. Egy kritikusom szavaival: "Zsigeri vádiratok", becsúszó sztorikkal és aranyköpésekkel, mintha egy őrült ember fejébe látnánk, ahol az önmagát elvesztett, megkínzott ember kapkodva próbálja összeszedni utolsó épelméjű gondolatait, tisztázásukkal próbálva menekülni az összeomlás szakadékából. Hangoskönyv-változat is létezik)
- Szegmentizmus (egy érdekes, általam kitalált kísérleti stílus, mely csak szövegrészleteket ad meg, mintha pl. egy elázott levelet olvasnánk, amiben akár a szavak közepén ér véget a mondat. Több mini írás, és pár novellám a kidobástól a szegmentizált változata révén menekült meg, mint pl. a létező legelső novellám, a "Zsinnyegtetők", de így járt a "Brigantik" és az "Apokrif könyv" is.)
- Hogyan legyünk idegbetegek? (antisikerkönyv, gúny)
- Qkac blackbook (miskolc legjobb graffitizője, aki öngyilkos lett 2006-ban, 25 évesen, élettörténeti könyv hiteles adatokkal)
- Radikális káosz (gondolatfolyam, egy hosszabb automatikus írás agyonjavított változata, nagyjából normál novella hosszúságban)
- Gesta R. (Önéletrajzi monográfiám, ami tartalmazza családfakutatásom végeredményét is, mindezt kronológiai sorban, az 1200-as évektől. Minden évben új fejezet íródik hozzá (1 fejezet: 1 év az életemből))
- Egész életen elkísérő varázslat (a családfakutatásomat felhasználva írt történelmi regény. 390.000 karakter, főművemnek tartom)

Sarkalatos rövidek:
- A fotó (egy gátlástalan, fékezhetetlen elmebeteg, Joe Johnny Stewart, akinek minden vágya teljesül, a megtestesült bunkóság)
- A kubikusok nem kubisták (szösszenet egy halott barátom írói stílusában)
- Időspirál-elmélet (ha három dimenziós objektnek lehetne ábrázolni az időt, egy önmagába forduló spirál lenne...)
- Miért töröd meg? (szösszenet a hosszútávú gondolkodásról)
- A kultúra emlékműve (lemondó szösszenet)
- Keresni és megtalálni (önigazolás)
- Íráskép-elmélet (második önálló kiállításom anyaga, melyben azt bizonyítom, hogy annó a képből akakult ki a szöveg, de ma már a szövegből egyre inkább kép lesz)
- Metafizika (amikor a cselekvés közben már nem a cselekvés a fontos, hanem annak motivációja)
- Az önfelismerés forradalma (önigazolás)
- Sorsfordulatok (önmagáért beszélő cím)
- Az egyedülmaradtak balladája (Édesanyám emlékére)
- Magor bácsi története (egy bizonyos helyre okkal újra és újra visszatérő bácsi "rejtélye". Itt engedtem utat először mélyebben és hosszabban a szentimentalizmusnak)
- Kívüli a Földön (egy sehova beilleszkedni nem tudó illető csúfos története)
- Írás a furcsa táskáról (metaforikus) (ez nagyon népszerű volt baráti körben)
- A Tudatzongorista (metaforikus gondolatmenet)
- Hagyma, mint a világmindenség látens esszenciája (óda egy irodalmi művekből mindig hiányzó hasznos és fontos növényről)
- Mi értelme családfát kutatni? (hasznos információk kezdőknek)
- Biomagyar utca (abszurd történet egy emberről, akit annyira gyűlölnek, hogy még az utcát is átnevezik miatta az ott lakók)
- Tubus (globalizáció-ellenes vádirat)
- Söprűmester és a tanítgány (van, aki semmiből sem tanul)

stb., stb.

Ezekből valójában két kötetre valót gyűjtöttem össze: az első címe:

  HIPERPRIMITIVIZMUS, 

a másodiké 

MŰVÉSZETUTÁNISÁG. 

A két könyv írásai függetlenek, tematikusak, időrendben. 

Író-tanszék (elméleti és gyakorlatban is használható tantervem/kurzustervem, mely valójában a diplomamunkám volt, 2020 végén készült. Nem irodalmi alapú, és semmi köze a kreatív-írás gyakorlatokhoz. Az írást képzőművészeti oldaláról közelítem meg, illetve puszta létéről, létének értelméről. 

Aki erről bővebben szeretne tájékozódni, itt teheti meg: 
ÍRÓ-TANSZÉK

Jelenleg a regényem trilógiává bővítésén gondolkodom, és van egy párszáz novella-ötletem, mindegyik fel van jegyezve, csak kivitelezésre várnak....

















.